Hős pacsirta

 
Kedves madár, kis pacsirta
büszkén ül a fán,
ott nevetgél egy kalitka
emlékcafatán.
 
Nem feledi, azt csicsergi
csőre már erős,
ékes hangján elmeséli…
talán ismerős:
 
Szárnyát törték, szél roncsolta,
tikkadt szótlanul,
tollas múltját begombolta,
tudta, megjavul. 
 
Hátsó karmát belevéste,
ágak közt lapult,
nem ijedt meg, ha fa kérge
néha meglazult.
 
Dalra fakadt, édes hangja
égen földön szállt,
szürke tollasok haragja
menten rátalált. 
 
Sok jóllakott, nyikhaj madár
csipkedve figyelt,
nem értették miért víg dalár
ki ennyit viselt. 
 
Kis pacsirtánk mit kacagott,
kinek énekelt?
Életben hogy maradhatott…
hősünk így felelt:
 
Ragadozó azt találja,
aki nem dalol,
de a hangos kis madárka
előtt meghajol.
 
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Rita!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike :)

Mysty Kata képe

énekes pacsirta mint az általad megénekelt!
Gratulálok szeretettel!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Zsike!

Nagyon-nagyon köszönöm! :)

Rita

Kedves Kata!

Nagyon köszönöm a kedves sorokat! <3

Rita