Genézis

Szűz gyöngykagyló hevert iszapágyon,
körbelengte száz vízi csoda.
Csontos héja nem tágult a vágyon,
nem engedett senkit be oda.

Nem sérült meg érintetlen volta,
megérte a boldog felnőttkort,
bár száz kavics körbeudvarolta,
amit az ár útjába sodort.

Egyesülve boldog ölelésben
lágy húsába homokszem került;
gyönyört izzadt, szenvedésben, vérben,
s egy szép napon igazgyöngyöt szült.