Fáj!

Tünékeny fátyol terült a tájra,
és nem látok rajta át.
Sikolt sóhajom. Nem futja másra.
Könnyem hull, megtört a gát.

Vaksötét égben haldokló csillag
fénye pillámon rebben.
Szívem szorítja mérgező maszlag,
csak zokogok csendben.

Jöjj el értem, kristályfényű hajnal!
Tiéd lehet bánatom.
Cirógass meg! Keservem elinal,
szárad könnyem arcomon.
 

Hozzászólások

lnpeters képe

Gratulálok, Szonja, szép a versed!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Szep vers , Gratula

G. Tumpeck

Milyen szépen szól a lelked, kívánom minden sírásod vigye el a hajnali szél . Szeretettel: Edina