Érintésre porló pitypang-koszorú

"Sunt lacrimae rerum"

A csontokból főzött enyv tűnt el,
vagy az osztályon aluli fa száradt
bele az időkbe?
Nem tudom, csak éreztem, hogy
a fiók lágy siklásában nem áll meg:
szétesve landol a szőnyegen. Találgatom: mi és
honnan került az emlékek ósdi boltjába,
mit cipeltem magammal fölöslegként a holnapba?

Érintésre porló pitypang-koszorú,
a szandai réten fonta első szerelmem
csuklómra - színe tán sárga volt -,
elvesztett szüzességét fonta bele
vérvörössel, de már csak az erdőszéli
szomorúfűzek őrzik titkunkat.
Ki tudja, mi van vele...negyvenhat éve külön járjuk utunkat.

Kávéskanálról fénylik a vakrozsda között
a pécsi Nádor cizellált neve;
egy vonatjegy, hátulján Fradi-Újpest: hat-kettő;
régi pénzek, egy "bélás", amin komplett
reggeliztem, egy "petőfi", elég volt egy
izgalmas éjszakát ígérő, élőzenés
presszó-randira (még borravalóra is futotta).

Nem válogatok, minden megy egy másik fiókba.