Elengedetlen

A józan eszemmel már régen ellöknélek,
csak ostoba szívem kapaszkodik Beléd:  
mint egy mániákusan hazajáró lélek,  
ki nem tudja feledni előző életét. 
  
Mint a stéghez kikötött, megtépázott hajók:  
egy sem tudja eloldani nyolcascsomóját,  
mint a fövenyt gyengéden simogató habok: 
mik folyvást követelik a rideg part csókját. 
 
Még mindig elbűvölten ragaszkodom Hozzád, 
csak táncolnék Veled, mint a nádas a széllel  
s ha könnyen tovalibbensz, nem haragszom meg Rád.  
Pedig tudom: még a gondolatom sem ér el.