Egyetlen fohász

Lábad hűlt nyomába fúlt összes vágyam.
Szívem csak keserű bánatot dobban,
Helyem nem találom a nagyvilágban,
Nem vagyok nélküled, ki Veled voltam.

Két kézzel gyűrném elárvult lelkemet,
Szorítnám testem megváltó halálba.
Veled volt létem emléke eltemet,
Magányos jövőm rámégett kokárda.

Még lég tágítja tüdőm, sós vízpára...
Néha még pattan a remény szikrája;
Néha még emlékeztet, hogy szeretlek.

Sercegő parázs nem szólhat hiába...
Egyetlen fohászt foglalok imába;
Hogy azt elmondjam… megyek, megkereslek.