Bennünk lélegzik...
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, március 11 - 15:22
Ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.
Fényhez és sötéthez alkalmazkodom
itt, ahol talán próbaidőm töltöm
ebben az állandó ismétlődésben.
Megküzdésem e kócolt életösztön,
kötöm, bogozom tiltakozásképpen,
s ha félnék, vagy félnél ezen az úton,
te vigyázz rám, s én a kezemet nyújtom.
Fonódó sorsunk, mint életfaágak
törnek, de mégis egymásra vigyáznak.
Láthatatlanul, mégis láthatóan,
vihar és szélcsend szól rólad és rólam.
Ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem!
Ifjún, éretten, lelkesen, csüggedten,
hogy visszanyerjem, időnként elveszik
az élénk szín a szürke sziluettben.
Érezz, hogy érezzem, bennünk lélegzik
a jó, amiért születtél, születtem...
s ha lennék, vagy lennél elégedetlen,
én majd megmentelek, s te ments meg engem!
Hozzászólások
hzsike
2019, március 11 - 15:29
Permalink
Kedves Ilona!
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike :)