Az éjjel hegedűse

Susog a lomb, távolban dallam kél az éjben,
Sötét az ég, homlokán csillagfények égnek,
Parázs a lég, táncba kezd minden édes álom,
Kacag a húr, holdvilág keringőz a tájon.

Boldog a nyár, arcába arcod van bevésve,
Neked dalol, hozzád hajol csókért cserébe,
Szíve szavát, szerelmét rábízza a szélre:
Hintse szét  titkot őrző, forró, brokát égre.

Ezüst a tó, hűs tükrét tartja a Holdnak,
Alant a hab rajzolja, mit váltott valóra,
Amíg a dal tajtékán lágyan ringatózik,
Kelet felöl lassan hajnali pír lopózik.

Hosszú a tánc, fárad a hegedűs, s vonója,
Bűvös dalát beírta nyári csillagokba,
Amint lehull az ősznek első lenge fátyla,
Emlék marad rőtbe kopott tokjába zárva.