Az éj csókja

 
Csókot éjjel a Hold lehel felém,
szempillámon érzem ajkait,
álomittas bódulat fényegén
suhannak kék angyalszárnyaim.
 
Távol, szikrázó csillagmezőkön
világok ezrei pihennek,
csendes emlékét lelkemben őrzöm
a bóbiskoló végtelennek.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

Köszönöm szépen!

Zsuzsi képe

A végtelen már csak ilyen... az embernek szárnyalni kezd a fantáziája. :) Szép vers, megérintett.