Az ég a templomom
Beküldte JohannAlexander - 2020, január 7 - 11:21
Nem vagyok "szentfazék"! Templomba sem járok.
Imáimat tán', ti meg sem hallgatjátok?
Nekem csillagos ég alatt adott Isten oltárt,
az esti szél suttog felém igaz zsoltárt.
Hozzám az ősöknek szellemei szólnak.
Igaz tisztelői, mit ősi föld adhat!
Itt a naplemente terít rám palástot,
lemenő Nap fest rá bíbor színű lángot.
Énekes madarak gregoriánt dalolnak,
fűzfák és jegenyék óvón betakarnak!
Ott az én templomom, hol Mennyekig látok.
Oltárját díszítik mezei virágok.
Mikor elfáradok és pihenni kéne,
lemosdok egy forrás megszentelt vízében.
"Szentfazék" nem vagyok. Soha nem is voltam.
Talán megértitek? Mert igazat szóltam!
2018.11.26.
Hozzászólások
Csilla
2020, január 7 - 11:23
Permalink
Kedves János!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Sikeres, boldog új évet!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
JohannAlexander
2020, január 8 - 10:45
Permalink
Köszönet!
Kedves Csilla, tisztelettel köszönöm, hogy érdemesnek találtátok szerény írásomat a nagyrabecsült oldal versei közötti megjelenésre. Szívből kívánok: Békés, szép gondolatokban gazdag, boldog új esztendőt, a csapat minden tagjának!
Hecz János Sándor