Aranymetszés

 
Ha már az élet benne van,
törődsz vele minduntalan:
szüret után hosszú szünet,
elburjánozni engeded. 
 
A vessző nyúlik szaporán,
nap húzza felfelé talán,
törődésed sokat segít,
elmetszed fölös ágait, 
 
a természet új rügyet nyit,
– mennyi bizalom, mennyi hit –
új levelet, új magvakat,
melyekből majdan fürt fakad... 
 
Elvettél, hogy kapj is sokat,
fejedben zsong száz gondolat.
Aranymetszés, szimmetria.
Szőlősorok ága-boga 
 
hálál meg mozdulatokat.
Kurtítottál, a tőke ad.
Öleljék fényes sugarak,
napból jövők s az akarat. 
 
Ne félj, ősszel kedvet csinál
arany nedű, érlelje nyár,
addig is töltsön el remény:,
Ameddig élek szegletén 
 
kertemnek, mint jó gyermekem
növényként fontos szívügyem,
különös gonddal nevelem,
nem is vitatkozik velem. 
 
Érte ébredek, értem nő,
már-már különös istennő.
Amíg az óbor andalít,
hosszú múltam dallamait 
 
hegedűm vígan játssza el,
sok barát körben énekel.
Cammogó évek pulzusán
te lüktetsz, kedves, igazán... 
 
Ürüljön hát a poharam.
Aranymetszésű munka van
benne, egészség, béke, kincs...
Jövő évekre áldást hints!
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves József!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Zsike:)