apámért(i)

Apám nem kér vacsorát

bénult agysejtjeit dagadtra hizlalta
a nyolcadik dimenzióban
miközben kuporgott
egy dióhéjban
leseperte válláról a patkányokat
s tovább ellenőrizte füzetemben
a szorzatokat
négyszer hét huszonnyolc
megint le van verve egy polc
te voltál
te voltál
és úgy nézett anyámra mint
gyermek megunt játékára

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

nem fog a fék szeretsz még

valaki jön félelmedet ölelem
párnád alatt balta nyugszik
csendesen
adj király katonát ha nem adsz
verd vissza
az ellenség ostromát
dimenziók morajában
virtuális minden
jaj apám
itt semmi nincsen
szólni nem merek
inkább egy patkányt
én is leverek

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

pillangómat elkapod

a halálnak hízelegsz
cirógatja homlokod
lábát lóbálja hátadon
antant kötelét
szorítja nyakadon
béklyódban nem lesz
vigalom
arcomba vigyorog
nem látod
nem látod
artériád hívja csalogatja
nyugalmát hogy megtalálja
álmainkat taposod

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

altatómat dúdolod

templom tornyán ülök szelíden
egy angyalt hívok hozzád elvigyen
nézem hogy a föld betakar
parányi kezem úgyis kikapar
várat is tud építeni
jaj fiam mit tettél
jó apád még számon kér
úgy rázza a velőt e sikoly
mint hullik koporsódra por
simítja fejem a
tiszteletes
míg legurít torkán egy felest
vajon ki az árva

hinta-palinta kötéltánc
elszakadt az eszterlánc

játékaink várnak

szívemben jajongó fájdalom cafatok leszakadni
vágynak
a hangos szó
melytől összerezzenek
a sikoly
mely rázza a velőt
torkomból a gombóc
mely huszonhárom évesre nőtt
köteled a szeretőd
karod
melyben álmainkat ringatod
és szememből úgy nézel a világra
mint gyermek a megunt játékára

hinta... palinta...
kötéltánc...
elszakadt az...
eszterlánc