Ámor

A falból lépett ki, vagy fától vált el
a faluszélen, s onnan követett,
nem tudom már; csak abból vettem észre,
mezítláb rugdosta a köveket.

Különös, furcsa lett akkor az erdő.
Toboz zuhogott,  kútba fény esett,
a pókhálókon szivárványos cseppek
hallgatóztak, s hollószárny verdesett.

A lábak halkan surrantak mögöttem,
de közelebbre sohasem került.
Némán kísért, fekete köpenyébe
ezernyi bánat hold-arca merült.

Ahogy a révült fák ritkulni kezdtek,
szívembe úgy lopózott a derű,
láttam, a köpeny új hold-arcot villant,
s az enyém többé nem volt keserű.

 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

 Remekül megítr szép versedhez szeretettel gratulálok!!kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

Amikor előszőr olvastam akkor is nagyon tetszett, és most is. Szeretettel gratulálok, kedves Irénke! :)

Ölellek: Zsike :)

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, nagyon kedves nekem ez a vers. Örülök, hogy magasra értékeltétek. :)))

Vaskó Ági képe

Irénke az a vers nálam is magasra került. A lelkemre simult.Ági

Vaskó Ági