Álarcban

A rettegés ráfagyott
arcomra.
Nem téphetem le róla.
Azóta
gyakran háromszor  sírok
naponta.

Függönyt fel!
Remegő térdekkel
a színpadon állok,
új jelmezemben.

Fulladozom.

Ordítok:
szeretet, emberség,
megbocsátás, hűség,
meghitt mosolyok?

Meghajlok.
Konganak a néptelen
széksorok.
Jéghideg csönd kóborog.
Könnyezem.
Milyen szánalmas vagyok!