Ahogy szerettem

 
Szerettem azt az utcát,
a keskeny hidat a patak felett,
a Trabantot, ami az udvaron állt,
és ahogy csendben kiöregedett.
A papsajt ízét, az árokpartot,
az olcsó virslit, cukros kenyeret,
és ahogy fejed büszkén tartva
átnéztél a bajok felett.
Mert abból volt épp elég,
én mégis szerettem az egészet,
a brikettporos fák levelét,
és ahogy a széntől minden sötét lett.
De már hiába futnék végig
az utcán, a hídon a patak felett,
fejed te már földig hajtod,
és amit én szerettem,
annak nyoma veszett.
 
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

Nagyon köszönöm! :)