A trón

Milyen magasan a trón - és milyen esetlen vagyok!
Áhítattal nézem, majd körbesétálok a hegy alatt.
Vajon van-e út, egy kis rejtett ösvény, ahol elindulhatok?
Üresen áll, csalogat, miként vacsorához szólít jó anyám;
szégyenlősen kéretem magam, aztán nekilódulok.
Talán a lábam is fájni fog, de mindig akad üres zug,
ahol meghúzódhatok. Ha helyem meglelem,
tudni fogom: otthon vagyok.
Ki a trónra felér, lába elé borulok!

Hozzászólások

Úgy érzem törekedsz a szebbre, jobbra! Őszinte vers... Nagyon szép!:)

Edy, gratulálok! Mindig kell tanulni, és látod, megy! Szép lett a versed!


Gratulálok szép versedhez! Tetszik a "nem adom fel!" természeted, itt a helyed és a trónt is megleled! :)

Szeretettel: Klára

Vajdaságban, egy Tisza parton fekvő faluban születtem. Egészségügyi középiskola után dolgoztam a baleseti sebészeten, majd a szülészeten. Közben befejeztem a főiskolát

kedves Edina! Örülök, hogy itt is találkoztunk. :) Érdekes jelkép a versed. Számomra ezt az oldalt jelképezte. Ha erre vetítem, akkor viszont nem értem, hogy ha már elindultál, akkor miért torpannál meg a csúcsnál, azaz borulnál a lába elé?

És ha többen lesznek? :)

Én nem vagyok az a borulgatós típus...inkább fosztanám a trónt! :)

remélem fent is találkozunk. :)

szerettel: Germain

 

Köszönöm Ildikó :)

Szep vers Tetszik

G. Tumpeck

Nem kell fosztani! Sok hely van, csak írni kell :)