A Magyar Parnasszus Talpazata - Alapja

Jött a parancs, zubbony, bakancs,
Marhavagon, tűző napon,
Vár rád baka Galícia,
Erőd fala, poklok szava.

Fagyos a tél, ágyú zenél,
Akna robban, hús cafatban,
Néz a felcser, te elvérzel,
Jajszó, ének száll az égnek.

Fohász, ima, vajh mi haszna,
A hős baka nem tért haza.
Sírba tették, betemették,
Jeltelenbe, idegenbe.

Hegyek ormán, dombos lankán,
Völgyek ölén, patak mentén,
Utak mellett bús keresztek,
Mementóként a sírkertek.

Süvít a szél, Késmárk felett…
 
Megállt a szél Késmárk felett:
nincs háború,
sem üldözés,
sem romantikába hajló bujdosás,
nincs, aki fusson,
nincs honnan,
s hová:

Mért láthatatlan a hideg szél,
mikor süvít át a tölgyesen?
Úgy tűnik, álmodozó elméd
szellemként játszik a léteden.

Mért morajlik a sebes patak,
hangjában hordozva édes dalt,

 Add a kezed, vezess,

Megszültél hát, rémálmok közt járó,
és tépett angyalszárnyakon szálló,
éj asszonya.
 
Lelkednek fagyos, hűs lángját tépted,
és néki az alkony csókját kérted,
sötét anya.

Ma ilyen nap van... 
rám tódultak az emlékek, 
minden szó és minden vágy, 
amely belőled fakadt, 

Mikor az összes levél virággá változik, 
piros-sárga színben pompázik az erdő, 

Láttam egy tehenet
egy mólón mélázni,
alatta a vízben
egy levelet szétázni.

Miért áll a tehén
a mólón oly mélán?
Ő kapta a levelet
ma reggel, netán?

Mi állt a levélben,

Fogta magát Nagyszakállú, tudjátok ő törpe,
megunta a kőtörést, hát elindult a völgybe.
Buzogányán kívül görbe kardja volt.
Lépkedett ütemre, s törpedalt dalolt.
Ég veletek szakadékok és magas hegyek,

Tóth Szonja Kiara (10 éves): A hódító hód

Szerelmes a hód. De kibe?
Beleesett a menyétbe.
"Ó, mily kecses! Kész tünemény!
Földkerekén a legszebb lény!
Nem titkolom szívem vágyát,

Oh Lord, kérlek, nézz reám,
ma nagy titkok tudója leszel,
szerepet cserélünk néhány percre,
s remélem, addig sem vétkezel.
Ülj szépen ide, mesélek neked,
de kérlek, figyelj most reám.
Elmondom neked a bánatom,

Szárnyalj velem kedves
mint még senki mással,
szárnyalj velem hosszan
éltető varázzsal!

Fogd a kezem, s repülj
menj előre bátran,
szaladj föl a hegyre
szaladj fürge lábbal!

Szaladj föl a hegyre
barna őzgidával,