A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

Kerestelek

Beküldte Jean19570102 - 2017, március 20 - 12:55
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
 
Egész életemben csodás jelre vártam,
Téged kerestelek minden kék virágban,
minden lázas éjjel elsuttogott szóban,
szenvedélytől égve, csóktól elhalóan.
 
Kerestelek tűzben, nyári nap hevében,
forró éjszakában, csillagfényes égen,
megáradt folyónak tajtékos habjában,
sejtelmes titkoknak örvényébe zártan.
 
Kerestelek fagyban, dermesztő időben,
viharos lélekkel, vágytól szenvedően,
tüzes asszonyoknak csábító szemében,

Várom a jöttöd

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, március 11 - 11:44
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

 

Alkonyi órán csend motoz éppen,
fekszem a szófán, sírva az éjben.
Síri-magánynak szelleme kísért,
hittem a nyárnak, vágyakat ígért.
 
Régi szerelmünk ködbe veszett már,
árva a lelkünk, benne sötét jár.     
Boldogan, önként lettem az őröd, 
nézem az ösvényt, s várom a jöttöd. 
 
 

Fény cseppen

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, március 5 - 18:43
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

 

Éjfél múlt, csillag fut,
bús szél leng, jégcsap zeng.
Holdnővér álmot kér,
dajkál itt mindenkit.
 
Terjengő vágyam nő, 
éjcsendben fény cseppen.
Csók lebben, s elreppen,
hozzád ér, kéjt ígér.
  
Hajnal jár, angyal vár,
lágy sóhajt hint el majd.
Új nap jön, Nap süt fönn,
víg dal szól torkomból.
 
 

Titkon járó

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, február 26 - 18:53
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

 

Éjjeli órán angyal táncol, csillan a szárnya,
s édeni csókot hint szét a világ tetején.
Harmatos ágon selymes sármány szendereg éppen,
álmai szárnyán halk, vágy-teli sóhaja száll.
 
Lomha a hajnal, titkon járó tolvaj a lépte,
szél fia alszik még, messzire nyúlik az árny.
Ébred a Föld már, új napfénytől éled a rét is,
ég veled éjjel, fuss, jöjj üde, reggeli fény!
 
 
 
 

Pilisi virágok

Beküldte Jégmadár - 2017, január 10 - 16:53
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc

 

Láb nyomán a varjuháj virít s utat mutat.
Margarét az út porán nevet, velünk mulat.
Napkorong, sugár bolyong a bérctetőn, suhan.
Szél ölel, hajadba túr, a nyári ég zuhan.
 
Sír a lícium, s a lonc lilán köréd hajol.
Árvalányhajon velünk repes, kereng, dalol,
bólogat. Neszezve ring a nyár, az illatán
döng a méh, izsóp köszön ma jó napot talán.
 
2012 Pilisszántó
 
 

Hazavezessen

Beküldte zelgitta - 2016, december 16 - 14:30
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
 
Hószagú ködből függöny a fákon, 
mögötte bújó sejtelem, 
szelek-befújta, régi a lábnyom,
hazavezessen, engedem.
 
Opálos fényben dereng az ösvény, 
hadd repüljön a vágy oda,
ahol a hűség még ősi törvény, 
s regét susog a vár foka. 
 
Harangszó ível a téli csendben, 
mennyből az angyal s pásztorok, 
jászol-reménység himnusza szebben 
szól, talán nem is álmodok...
 

Istenem áldani...

Beküldte Jean19570102 - 2016, november 21 - 17:53
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
Istenem áldani...
 
Eljutok olykor a távoli múltba,
gyermeki pillanat integet újra,
álmodom életem angyali rendre,
álmaim írja az éj puha csendje.
 
Múltamat eldobom, életem álom,
csillagok álmait újratalálom,
múlt napok árnyait alkonyat űzze,
sorsom ez: égni el, oldva a tűzbe.
 
Sorsom ez: égni el, esdve az éjben,
jöjjön az ördögi kárhozat értem,
múljon az átok, a démoni képek,
irgalom adja, ma érted elégek.

Az én gyertyám

Beküldte zelgitta - 2016, november 6 - 15:07
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
Az én gyertyám
 
Aranylángú emlékekből
ködbe szövök ma perceket,
beleszövöm az ősz tájba
azt is, amit már nem lehet...
 
Ível a szál időkön át,
eleje valahol ott van,
hol Kárpátok borongásán
őrhegyeken őrtűz lobban.
 
Beleszövök jelent s múltat,
régi honból szívmintákat,
örömfonal ünnepeket,
s ami keserv, ami bánat.
 
Szeretetszál-takarómat
– őszi szelek hátán kelme –

A csend hangjai

Beküldte vajay73 - 2016, október 22 - 08:02
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Csend van, mély, „ tiszta hangú” csend,
mely rendet teremt, rendet és harmóniát.
Megérkeztem, nincs bennem félelem, nincs bennem harag,
leomlottak a fekete falak, leomlott az akarat, mely elválasztott Tőled Istenem.
Összetörtem, de a törött cserepek fényed aranyával összeforrtak,
felragyogtak bennem az imák, szivárvánnyá lettek hulló könnyeim,
s álmaim élhetővé váltak, tán ez is része a feloldozásnak:
hogy békére lel, csendesül a lélek, már szívvel élek.

Gondolsz-e rám?

Beküldte vajay73 - 2016, október 22 - 07:57
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Gondolsz-e rám,
ha csendes nyári estén
ében éj szitálja
lágy ezüstporát?
Ha hajnal sugarát köszönti
ébredő szíved?
Érzed, hogy szívem ütemében
téged dajkál a múló pillanat,
s vágyakat simít lelkemre
minden sóhajod?
 
Gondolsz-e rám,
ha napsugár ébreszti
a fáradt lombokat,
s álmokat ringat a bársonyujjú éj,
ha hűvös őszi szél mesél,
csendes hervadásról?
 
Gondolsz-e rám,

Ősz

Beküldte barnaby - 2016, október 14 - 14:13
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Őszi Napnak rebben a gyenge lángja,
szép remények ködbe borulva múlnak.
Harmat éled, dér szövi át a csendet,
varjak üzennek.
 
Télre álmát elteszi Ősznek anyja.
Nyár varázsát, most csak a szívben őrzi.
Bús virágszál! Szél vele sírva ringat
könnyet a múltnak.
 
Napsugárral langy-meleg álom ébred.
Édes emlék, jó veled áradozni.
Árny se libben, fénye a szürkületnek
vall a szemekben.
 

Hozzám tartozol

Beküldte Jean19570102 - 2016, október 6 - 10:02
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Bűvös az este, csillagfénnyel ring,
homlokodra fon békés glóriát
a csend, közben álmos hangon kering,
mormol néked megtartó, halk imát,
ki hozzám tatozol, mint testhez a lélek,
szenvedélyből szőtt színes álom,
karácsonyi meghitt gyertyafények,
tavaszágyon kinyíló kék virágon,
patak partján turbékoló békazene,
surranó szellő-lánynak víztükör felett
eldalolt, szerelmet súgó üzenete,
melyet csókok emléke kergetett.

Ördögi vihar

Beküldte Jean19570102 - 2016, október 6 - 09:56
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
 
Alszik a távoli csöndben a város,
csillagot űz fel az égre a táltos,
vágtat a szélvihar, éj-szeme lángol,
vérvörös titkokat írva, ma táncol.
 
Robban a hangja, vad szikra, ha várja,
ördögi fényeket ír le a tájra,
félelem izzik, a szív szava dobban,
kárhozat lángja ma este belobban.
 
Állati fájdalom omlik a földre,
szívtelen árnyalak húz be a körbe,
égeti lelkemet, átok az! – hörgök..

Kora esti pillanatképek

Beküldte barnaby - 2016, szeptember 29 - 08:27
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
 
Ingek libbennek, vállakhoz simulnak, összeérnek.
A liftben, itt benn, csend szöszmötöl, körbenézek,
csak hideg led-fények számolnak szinteket.
Szorít a levegő, oxigénje kinn rekedt
a zöld színű tereken. Érdes a fal, hideg.
Kérges tekintetekből szöknek a meleg színek,

Álom nélkül

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, szeptember 14 - 22:27
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Csillagokra feltekintve,
most e csendes őszi este,
álom nélkül forgolódom 
párnám pelyhes rejtekében.
 
Szívem egyre hozzád húzna,
ám a sorsod messzi vitt el,
árva lettem mindörökre.
Nem lelek ma én nyugalmat,
 
új reményre hol találok?
Ám az élet furcsa jószág,
erre jössz egy téli reggel,
s karjaimba futsz repesve.
 
 
 

Amíg

Beküldte zelgitta - 2016, szeptember 14 - 13:34
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Amíg elindulhatsz
járművel vagy gyalog,
s az út menti fákon
zöld reménység ragyog,
melletted az árok
gyermekláncfűt terem,
hömpölygőn elkísér
a folyó-sejtelem,
bölcs méltóságával
örök rendeltetés,
vezérelt akarat,
nem sok, nem is kevés.
Amíg zord viharból
selymet sző a szellő,
pilládon rémálom
reggelre rebbenő,
vadgerle búgása
gurul a párnádon,
szeretet-sugárból

Szeress, ha mersz!

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2016, június 30 - 11:08
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
Hiszed-e, vagy sem, úgy beléd szerettem,
hogy szilaj szívem veszetten viháncol.
Még botladozom ebben a szerepben,
kissé darabos a szerelmi táncom.
 
Zuhanok, egyre mélyebbre zuhanok,
édes bűnébe e szép szerelemnek.
Újra és újra elámulok azon,
vágyaim mily vad gyümölcsöt teremnek.
 
Lelkem fájáról hullajtom öledbe
szenvedélyem nyers varázsát, ha hagyod.
Szeress, ha mersz! S én boldogan ölellek,

A költőhöz

Beküldte zelgitta - 2016, május 4 - 21:40
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegygerinc
 
 
Van még mi menthető?
Vagy kinek a terve,
hogy lankad az erő,
s a szellem keserve,
 
hogy a hallgatás erény,
a szabadság láncon,
gúzsban a vélemény,
csak szabadnak látsszon.
 
Kereszteslovagon
áruló a páncél,
hamis fogadalom
mögött álnok hátszél.
 
Lejárt az ideje,
romokban a templom,
zúzdában az Ige,
nihil hitet átfon.
 
Lélek-magassághoz

Oldalak