A gyermek

Hétköznapi ruhában álltam az útját.
Elé térdelve néztem,
milyen a horizont ott,
ahol meztelen a lélek,
és tanyát nem ütött a gond.
Figyeltem homlokát,
melyre apró ráncokat
gyűrt a gyenge harag -
majd elsimul szépen,
és kegyetlen harcok
rajta barázdát nem hasítanak.
Szeméből a fény egyre csak árad,
szárazak a feneketlen kutak,
magához emel, hogy ne lássak
szentségtelen utat.
Esténként fejét ölembe hajtja,
pajkos álmain szárnyakat bont,
látom, szálanként mint rakja fészkét
szívében a kék madár.

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves EDY!

Gratulálok a gyönyörű versedhez, ami méltó helyre került a parnasszuson!

Csatlakozom.

Köszönöm Sea :)

Köszönöm Ágotám :)

Nagyon szép vers!

Gratulálok szeretettel Edina!