A fiú búcsúja
Beküldte Zajácz Edina - 2012, január 16 - 14:21
Gyújtson gyertyát anyám, fehéret énnékem,
ágyam mellé tegye, míg világ nem lészen.
Úgy fázom ma éjjel , az angyal is vacog.
Estén hozzám szegült, öleljem őt szépen,
Isten szólít haza, vár a fénylő éden.
Én vágynék pihenni, a testem úgy sajog.
Üljön mellém atyám, sirasson át éjen,
ingem másnak vigye, nem leszek már télen.
Menjen sírom ásni , az égi út ragyog...
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 20 - 09:29
Permalink
Kedves Edy, gratulálok a
Kedves Edy, gratulálok a versedhez.
Néhány szerkesztői vélemény;
A "szegül" ige jelen esetben, ha jól gondolom, "fordul, irányul" jelentéssel bír. Van értelme, és nem ugyanaz, mintha a "szegődik" igét használná (aminek kb. csatlakozik a jelentése).
Egyértelmű, hogy a beszélt nyelvi alak a "hozzám szegődött", de találtam példát "hozzám szegül" használatra is. Ennyi szóalakítás nem lehet szerintem sem akadálya az elfogadásnak, mert a szöveg többi jellemzőjében nem találok kizáró okot.
A rímek nem valami fantáziadúsak, de igazodnak a nyelvezetéhez, a témájához, ami régies. A szöveg bár kissé idejétmúltnak tűnik, egységes. A tartalomban nincs semmi különleges, de nem is olyan rossz, szerintem legalábbis.
Összességében én 4-re tenném.
Picit talán befejezetlennek tűnik. Nincs igazi csattanója. Nem derül ki, hogy valójában mi az oka a nagy búcsúzásnak?
Zajácz Edina
2012, január 20 - 13:23
Permalink
Nagyon köszönöm :)
Nagyon köszönöm :)