Épül-e újra
Beküldte Z.Konkoly Juci - 2018, február 22 - 19:44
Most didereg a természet,
ködös reggel fagyot sóhajt,
a szürkére meszelt égbolt,
halvány fénysugarat óhajt!
Most mégis árny uralkodik,
bársonyfekete a határ,
sötétségbe belehuhog,
oly közelről a vészmadár.
Most gyöngyöket sír a felhő,
fájdalmat arat a kaszás,
torz kínt rajzol az arcokra,
a halálos csókolgatás.
Most hol van a mindenható
mikor zsákmány közt válogat,
kertek alatt osonva jár,
porba dönti az álmokat.
Most csak minden feketébe
roggyanó lábakon tipeg,
szívek falára rákövült,
a jéggé dermedő hideg.
Marad a vacogó magány,
holnapra ráül a kétség,
vajon a megtört lelkekben,
épül-e újra reménység?
Hozzászólások
Csilla
2018, február 22 - 19:51
Permalink
Kedves Jutka!
Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok remek versedhez és a Parnasszuson elfoglalt méltó helyéhez! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Z.Konkoly Juci
2018, február 23 - 11:09
Permalink
Köszönöm Csilla, számomra
Köszönöm Csilla, számomra öröm, hogy itt lehetek!
Nagygyörgy Erzsébet
2018, február 23 - 11:20
Permalink
Kedves Jutkám!
Kedves Jutkám!
Gratulálok a vershez. :)
Erzsike
Mysty Kata
2018, február 23 - 12:36
Permalink
Szeretettel
Gratulálok, sok hasonló szülessen még saját magad és mások örömére!
Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Vaskó Ági
2018, február 23 - 21:09
Permalink
Drága Jutka!
Drága Jutka!
Vaskó Ági
Z.Konkoly Juci
2018, február 24 - 15:56
Permalink
Köszönöm a látogatásod Zsike!
Köszönöm a látogatásod Zsike!
Z.Konkoly Juci
2018, február 24 - 15:57
Permalink
Köszönöm a kedves soraid,
Köszönöm a kedves soraid, kedves Kata!
Örültem neked!