Én nem tudhatom

 
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a prognózis ma jóra nem mutat,
a fejben zúgó gondolatköröknek,
miféle tudás épít jó utat?
 
Lehet-e vajh, még tisztelni a rendet,
idők csapásán át hitem hogy vigyem?
Nem tudhatom, hogy holnap ki csenget,
s a szél, ha matat, szándéka milyen...
 
A félelemben ma megbénult lélek
ál-szólamokon lógó szalmaszál,
s míg mosott agyak nyílnak téveszméknek,
az aranyborjú mindent felzabál.
 
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a jóreménység télre elapad,
és üveggolyók, helyén igazgyöngynek
tompán csengetik: rab vagy, nem szabad.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Gitta!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Csilla képe

Gratulálok, Gitta!

 

zelgitta képe

       

zelgitta képe

       

zelgitta képe

       

zelgitta képe

Kedves Szerkesztők, ki lehetne a fenti hibás hozzászólás kísérletet törölni?