Életkép
Beküldte É. Anett - 2018, december 3 - 17:14
Életkép
Apró kincsek: egy párna, egy paplan,
megviselt képek foltos kalapban.
Zörren a zacskó, élete benne,
mozdulatlanná dermedt az este.
Reményt se hoz a megfagyott álom,
pihen a sóhaj zúzmaraágyon.
Néma barátja hold kegyes fénye,
csillagos égbolt égi reménye.
A sötét éjjel vén cimborája,
lehull hűs leple, senki se látja:
rongycsomó ágya reszket a gazban,
hitét meglelné ő az igazban.
Várja az álmot, percnyi nyugalmat,
éj ködös leplét, mely betakargat.
Kopott ruháját száz tüske húzza,
álmában mer csak vágyni a múltra.
Teste hogy reszket, nap fényét várja,
jő majd a reggel csúf napsugára:
Forintja csillan gyűrött kalapban,
vörös szégyenünk izzik a napban.
Hozzászólások
hzsike
2018, december 3 - 17:17
Permalink
Kedves Anett!
Kedves Anett!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Zsike. :)
É. Anett
2018, december 3 - 18:36
Permalink
Kedves Zsike!
Kedves Zsike!
Köszönöm szépen!
Anett