Tükröződés

Reményt hozó, csendes álom

szemedben ring,  szó a szádon

rügyet bontogat,

napfény selymén úszó pára,

olyan könnyű, oly vidám ma

minden gondolat.

 

Fölém hajlik messzeséged,

mozdulatlan nézlek téged,

s azt, mi eltakar.

Délibáb vagy furcsa játék,

megérintelek, ha vársz még,

ne tűnj el hamar!

 

Leheletnyi valóságom

az, hogy látlak, s megcsodálom

szívedben zeném.

Lélegzetem visszatartom,

időt lesek múló arcom

surranó neszén.

 

Benned fürdik égnek kékje,

tiszta tükröm örök képe,

eggyé válhatunk,

leszünk való létnek álma,

gyümölcshozó boldogsága,

mert igaz szavunk.