Ti ölelő lázas szeretők!

Szavak. Ti ölelő, lázas szeretők!
Szerelmes imák, tündöklő fároszok,
Mennyei ízzel áthatott pátoszok,
szűzi papíron csodákat teremtők!
 
Nászlázban feszülő selymes szóhurok.
Pereg az idő, telik a pergamen,
kezemben a toll egy percre megpihen,
kapkodva levegőt, gyönyört koldulok.
 
Egymásba simuló nemes gyöngyszemek
– nyárutó fénye hűn beragyogja még –,
utat mutatni csillaggá nőjetek!
 
Otthonotok legyen, áldja majd az ég!
Annak, ki szegény, bőséggel küldjetek,
s gazdagít a szó, mint ételt fűszerek.