Pársorok 4.

Marsról

Hallom az utcáról, Marsról jött földre az ember.
Kocsmai agyszülemény? – kérdem a bölcs jegenyét.

Izsáki akta

Űrszondákat küldtünk  csillag-távoli térbe.
Válasz merre lapul? Szíriusz-ős üzenet.

Örökség

Hány mennyország kőkapuját törtem be idáig,
s  hány poklot hagytam hontalanul örökül?

Múltam

Elmúltam ötven. Hány jó kenyeret vehetek még,
Jézus-koldusként – asztala meddig enyém?

Visszatekintek

Gyúlnak bennem a percek, lassú év-dobolással.
Visszatekintek, az út  mily kusza, mily gyönyörű!

Senyved a fű

Senyved a fű. Duna partján közelebb hajoló fák
nézik a súlyos eget. Tolja a tél a szelet.

Elhulló

Elhulló falevélként pörgő szép Magyarország.
Semmirekellő nép vágtat a puszta felé?...

Tavasz

Jégbordákat számol az Úr tágas legelőjén.
Nézi az álmos időt, várva az Égi-tavaszt.