Ötvenhét nyár s annyi tél
Beküldte admin - 2012, május 14 - 09:52
Marikámnak
Marikám, örök reményem;
hű hitvesem, fénylő sugár,
sorsomat óvtad keményen
s meg is védtél, ahol tudtál.
Szívedben szeretet pihent;
Boldog csak melletted vagyok!
Az Úr küldött örök kincsnek,
s nem lettünk boldogtalanok.
Lelkem friss virága lettél;
Fölnézek Rád s arcom virul,
Legszebb álmomban születtél: --
S mi tovább élünk, majd ott túl.
Földi sugárnak szegődtél;
értem szólt esdeklő imád,
ötvenhét nyár, meg annyi tél,
küzdő, kemény éveken át…
Sok ima hangzott ajkadról;
hogy csak Neked megmaradjak; --
S mikor az esti harang szól;
dicsérhessél’ madaradnak.
/Tököl, 2001. December 24. Karácsonyán/