Firkáimból
A hetes szoba
Anyámhoz...
Csorba kezeidből
folyt ki a jövő,
feküdtél csodát
várva tíz évig,
nem láttad, ha a Hold
fogyó vagy növő,
hogy érted imákban
járunk térdig.
Illatokban kaptad
az évszakokat,
és tapogatva a
formát, ívet,
bánt, hogy nem lehettem
veled sokat,
de meséltem neked
hősöket, rímet.
Vakságodat isten
adhatta rád,
mint téli kabátot
a csövesre,
tehetetlenség lett
anyád és apád,
a baj csillagként
hullott rád este.
Láttam amikor
infúziód csöpög,
hogy lelked kigurul
nyitott szádon át,
mint frissen sült zsömle
úgy pörög,
elhagyva a halált,
és a hetes szobát.
2016. 08. 25.
-----------
Rókalány
Rókalány, rókalány,
az ősz vagy te magad,
nyártünde valahány,
előled elszalad.
Szemedben szilva van,
bajuszod gyönge fény,
a bundád rőt-arany,
szél fúj amerre mész.
Palettád rókalány
dérrel telt tölgylevél,
vásznadon gyümölcstál,
akár egy költemény.
----
Örökség
szégyen ült szemében amire visszatért
láger-sárga arca madárrá változott
apró zajoktól is riadt ha félt
leszerelte a zuhanyfejet
ajtókat pántozott
zsebkendőbe kötötte a kenyérmorzsát
akkor nyelt le belőlük ha már penészedett
malacok elől lopta a káposztatorzsát
priccsek és drótháló közé rekedt
a szappantól irtózott mint a hiányoktól
éjjelente csillagok vágták fel hasát
harapófogóval szabadult minden fogtól
és mielőtt meghalt
háromszor felakasztotta magát
Romantika
Puha moha vagy, susogó erdő,
hideg záporban felettem ernyő,
mint tüllszoknya libben el az élet,
alig forgok még és véget érhet.
Mi vagy még nekem?El nem mondhatom.
Talán napkereszt, talán sírhalom.
Ketten játsszuk a hattyú halálát,
fonjad aranyra zsinórom szálát.
Testetlenné növök
vigyél magaddal olyan messze
ahol nem kísért már a testi vágy
nem kell szerelmed sem nászágy
csak lelked az enyémet metssze
ahol az ég gyújtópontja van
sokszárnyú főnix emelkedik fel
alkonyatot opálfényig nyel
oda vigyél ha féled szavam
az idő ott nem folyik nem pörög
állandósult világban leszünk
és amíg testetlenné növök
varázshegy is nő fel velünk
de látod most még csak kölyök
ábrándjaiban elveszünk
2016. 11. 05.
Visszajátszva (Életeken át)
majdnem megöltem a halált amikor rájöttem
hogy ebben az életünkben sosem találkozhatunk
de így is ismerem az illatodat
ahogy ujjaid játékát a bőrömön
(nem akartam senki mást csak elfogadtam
végül valami feláldozót helyetted)
az ég pantomimesei sem csaphatnak be
villogását haragodnak ezer csillag közül is felismerném
ahogy régi arcodat és az újat
(nem mintha nagyon különbözne)
és ismersz te is az összes sablonommal
amiből kivágtad magad
agyamba rejtett diafilmeken vagyunk együtt
sárga ruhában ért utol akkor a végzet
féltékeny penge csúszott bordáim alá
mindenre emlékszem
a menekülésre a lépcsőfokoknál
arra is amikor üvegessé vált a szemem
ott a pince padlóján hiába sírtál
már akkor tudtam hogy ezer év a kárhozat
rosszabb lesz mint Dante pokla
elvagyunk átkozva
szerelmünk előtt hét nagy kutya ül
minden életünkben csak egy dögölhet meg
Sapka, sál
Kevés a fény, alig talál,
a hóanyó igét darál,
fehér madár agyő, repülj,
havat simíts, terülj, terülj!
Fehér varázs a jégvilág,
no lám, kihajt a jégvirág.
Anyád kiált: Te! Sapka, sál!
Fogadd a szót, a tél sakál.
Éj-könnyű inferno
Kint jégeső sír,
a szél karcsú balett,
ajkamon szőlőzsír.
A Nap mondd hova lett?
Fázom nélküled,
tág nagykabát szobám.
Minek az épület?
Verd bele koponyám.
Ágyba nem fekszem,
üres felén hiány,
rólad szól a versem,
mantra lesz az imám.
Megtömted a szám,
benne selyemhernyó,
(báb majd lepke-magány,)
éj-könnyű inferno.
Hozzászólások
stapi
2017, január 11 - 11:22
Permalink
A hetes szoba-t olvastam a
A hetes szoba-t olvastam a Poet-en is. Itt egy szakasszal több van. Annyival többet is mond! Gratulálok!
(Nagyon kevés az időm, a többit most nem tudom elolvasni... sajnálom. Talán még visszatérek.)
Csilla
2017, január 11 - 11:42
Permalink
Úgy jártam, mint Stapi, A
Úgy jártam, mint Stapi, A hetes szobához és a Rókalányhoz gratulálok! Még visszanézek szemezgetni.
https://rukkola.hu/termek/versek-egi-pasztorok/
Haász Irén
2017, január 11 - 12:27
Permalink
Miért tetted fel egyszerre,
Miért tetted fel egyszerre, Seám? Jobb lett volna kevesebbet egyszerre, mert hangulaokban különbözőek, és úgy jobban el tud tölteni, külön-külön.
Mit sem von le a versek értékéből, de pl. nekem jobb úgy, ha külön benyomások külön érnek...:)
M. Karácsonyi Bea
2017, január 11 - 18:22
Permalink
Irénke, Csilla, István,
Irénke, Csilla, István, köszönöm szépen a megtisztelő figyelmeteket.
Azt hiszem azért hoztam ennyit egy csokorba, mert nem tudok jönni sokszor.
A Hetes szoba eredetileg is négy versszakból állt, aztán úgy gondoltam, talán a 2. versszak miatt nem elég tömör a vers.
Köszönöm a rám szánt időt, és köszönöm a kedvteléseket.
Bieber Mária
2017, január 12 - 16:58
Permalink
Gratulálok! Egyik versed
Gratulálok! Egyik versed jobban tetszik, mint a másik.
Bieber Mária
(Hespera)
Mysty Kata
2017, január 12 - 17:30
Permalink
tettenérhető tehetséged
Tetten érhető tehetséged mindenhol ott van..
Mint volt szerkesztőnktől kérem, kérlek itt központozd, ahol nem tetted meg.
Hűen az oldalhoz. Személyes kérés, nem kötelez!
Szeretettel köszönöm!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
hubart
2017, január 12 - 18:03
Permalink
Kedves Sea! Örülök, hogy újra
Kedves Sea! Örülök, hogy újra olvashatunk itt is! :)
M. Karácsonyi Bea
2017, január 14 - 14:41
Permalink
Kedves Kata, Mária, Ferenc
Kedves Kata, Mária, Ferenc köszönöm a megtisztelő látogatást.