Míg ezernyi csillagot – Hangos vers

Míg ezernyi csillagot

Előadó: Varga Tibor

Ma sem jön az álom, az óra vánszorog,
sorskorsóm vizéből csak keserű maradt,
hiába szürcsölöm, nem oltja szomjamat,
arcomról egy könnycsepp kezemre rácsorog.
Istenem, de szép volt! Izzott az éjszaka
fényével borítva e drága kis szobát,
a Mennyekig értünk, s már tudtuk; nincs tovább,
a Hold úgy tündökölt, mint bércek kék hava.
Szerelmem szomjas hittel jövőt álmodott,
ajkad bársony csókesőt szitált, lágyan ért,
meghaltam volna akkor lázas vágyadért,
ám reményünk elvetélt, áldást nem hozott.
Ablakom bezárva, csak apró gyertya ég,
s a szobát egy percre illatod járja át,
résnyire kinyitom lelkem kis ablakát,
míg ezernyi csillagot dajkál fenn az ég.