Lépteidről álmodom

 

Ma lépteidről álmodom,
az ajtót nyitva hagytam,
szobámban hűvös csend vacog,
csak várlak mozdulatlan.
 

Az éj nyikorgó végtelen,
ám titkokat nem rejthet,
már régtől tudják jöttödet
a szél-fújt őszi kertek.