Könyörgés

 

Roppantsd szét bennem ezt a feszítő csöndet,
robbanjon semmivé Sorsomnak néma kínja!
Ne mondd, hogy hiába állok most előtted,
s burjánzó bánat tövét nincs, mi kiszakítja!
 

Ölelj kebledre, vigasztalj örömökkel!
Lelkemmel is lássam a születő lét-csodát!
Fogadjon be, s ébresszen könnyű lélekkel
a tavaszi rügyektől tündöklő új világ!
 

Lélegzeni akarom a boldogságot,
hisz ez a tűnő élet oly gyorsan elszalad.
Szívembe szórni mosolygó szivárványok
ábrándjait, s elhinni, hogy mind bennem marad.
 

E kínzó hallgatást fürdesd szeretetben!
Illanó létem alkonyán adj még látomást!
Kacajok mögötti könnyes szenvedésben
tanítsd meg hitünkben az igaz elfogadást!