Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
—–
Itt voltatok velünk
Valaha;
Még itt marad utánatok
A kezetek nyoma,
S az alkony csendje,
Ha szép,
S tétova.
—
Felejt
A fű,
A fa
A rét,
A csillagok;
S az ember nem felejt.
——-
Vigyáz Rátok
Az emlékek sora,
Szemerkél az Idő finom pora,
S mint álmodott csoda,