Hepp Béla: Ki nyújt kezet?

Lyukas zsebemre ráfagyott a csend, 
nem csendül fém, és nem zizeg papír, 
a zseb és én tudjuk már, mit jelent 
annak, aki ma gondol, verset ír 
az űr, a koszlott, jéghideg magány, 
hány óra telt el így velem de hány... 
a tűnt időben hagyni egy jelet 
ki nyújt kezet, ki nyújt kezet neked? 
 
Kopott a flaszter-ugróiskola, 
a krétaport megrágta már a kor, 
felsejlik apró lábnyomok sora, 
ahogy a létra-számsoron tipor, 
mondóka szól, szökken, repül a lány, 
hány óra szállt el, Istenem, de hány... 
játékaidból hagyni egy jelet 
ki nyújt kezet, ki nyújt kezet neked? 
 
A park ölén, a régi fák alatt 
a Hold százéves fénye megrekedt, 
ezüstbe dermedt minden pillanat, 
kéz a kézben barangolt kerteket 
jár most bennem  fénytelen hiány, 
hány óra fagy szilánkokká, de hány... 
hunyt szikráinkból hagyni egy jelet 
ki nyújt kezet, ki nyújt kezet neked? 
 
A héj alatt még van talán egy új 
mese, amit nem mondott senki el, 
olyan, amit nem kell, hogy megtanulj, 
nem kérdez, és nem másol, nem felel, 
nincs küzdelem, se kincs, amit kívánj, 
hány óra vár, hogy felfedezd, de hány... 
levetni gyűlölt maszkod, jelmezed 
ki nyújt kezet, ki nyújt kezet neked?