Hepp Béla: Csillagszonett

Úgy irigylem azt a kósza csillagot, 
aki a végtelenből éjről éjre 
fényedből ragyogni lángot lophatott. 
Kacsintva gúnyos messzeségből néz le 
 
ezer közül az egy, s ha megtaláltam, 
szépen kérem, ma végre én lehessek 
helyette ott, a bársony éjszakában, 
hogy álmaidba csendesen belessek. 
 
Csillag, engedd meg, kérlek, Kedvesemnek 
éjjel hadd üljek én az ablakába  
látni csak, akit ezüstöd átkarolt, 
 
egy égitest ily izzón nem szerethet, 
hadd nézzem Őt, míg tart az éj varázsa, 
és hajnalom a fényben fel nem old.
 
 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

  Feloldozó , egyszerűsége ragyog.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Örülök, ha tetszik :-).

aLéb