Hepp Béla: Akácvirágok

Akácvirágok ringó fürtjei 
illatukba vonják lelkemet, 
hagyják a múltban békén fürdeni 
emlékeim, hogy itt voltam veled, 
 
hogy itt jártuk a május útjait 
esti séták bódult illatán, 
hogy öleltelek újra, újra itt, 
ezer virággal úgy lehelte rám 
 
akácsorunk a varázsos tavaszt, 
mintha karunk a vágyó végtelent 
vonná magába, újra ugyanazt  
érzem, remélem tudni, mit jelent. 
 
Akácvirágok fénylő fürtjei 
ez új tavasz, nem voltatok tanúk, 
emlékeim el mégsem engedi 
illatotokkal átszőve az út, 
 
mosolyotok az ajkain remeg, 
bőrét idézi érintésetek, 
a lombok között szálló sóhajok 
elhozzák Őt. Most egymagam vagyok. 
 
Akácvirágok, május kincsei, 
ti áradóan szép igézetek, 
engedjétek szívembe rejteni 
illatban ringó múlt szerelmemet.