RÁNK KÖVÜLT IDŐ
Beküldte -admin- - 2018, március 5 - 10:11
Néha harang szól, máskor ócska vekker.
Napra múlik nap. Minden csak úgy marad:
a magány meddőjén ostrea darab,
héjában ott búg még az ősi tenger.
Apró sóhajok közt bujkál az ember,
előle már az álma is elszalad.
Ami vele maradt, pár féltett kacat,
némelyiket megtalálják majd egyszer.
Angyalkönnyek. Hulló meteorzápor.
Boldog idők! Hőst szeretne a jámbor,
és szférák felé hajolva szent zenét.
Lebegni valami édeni hitben,
hol Éden kövült fái gyűrűikben
őrzik Isten lángpallos-ítéletét.
Hozzászólások
Csilla
2018, március 5 - 20:58
Permalink
Nagyszerű! Megfogott ez a
Nagyszerű! Megfogott ez a vers. Szeretettel gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2018, március 10 - 18:50
Permalink
Ez igen! Remek szonett!
Ez igen! Remek szonett!
Pete László Miklós (L. N. Peters)