ILLÚZIÓINK PARADOXONJA
Beküldte -admin- - 2018, március 5 - 09:13
"A végtelennek fele is végtelen" (eleai Zénón)
Már nem tél, de tavasz sem a délelőtt.
Kék égfedél alatt felhőraj buzog.
A piszkos tócsa, mi hó volt még előbb,
tisztaság paradoxonjaként lucsok.
Múlásban felezgetem a létezőt,
egyszer a semmiig tán el is jutok.
Idegen magam, nem látom, nézem őt,
tőlem megyek, ámde mégsem mozdulok.
- A fának hajított kő sem ér célba,
Achilleusz és teknőse szép példa!
- súgja múlhatatlan bájjal mesterem.
- Tudd, hogy művészet a dialektika,
nem gőzagyú bikák harca a vita,
bölcs érvelés, s ha vesztek sem restellem.