ESTI PILLANAT

 

Hullong a hó. A fákon téli a csend.

Régen esett és ideje volna már,

de látszik, játszik valami furcsa trend,

hiszen a kertben zöld még a hagymaszár.

 

Vitázik az idekint és odabent,

tétova hallgatás győzködi magát.

Házak fölött kémények füstrojtja leng,

a tető még pirosra gombolt kabát.

 

Nyiló ablak az esti holdat várja,

de felhősre fordul az égbolt zárja,

magányos marad járdán a koppanás,

 

Aztán egy magára találó percben,

mint mikor kandallóban láng ,ha percen,

ölelkező lággal pirul a lobbanás.