Egek taván

Beküldte hzsike - 2021, január 22 - 19:11
H.Gábor Erzsébet
Egek taván
 
Látod, Mama, itt hull a hó,
a fákra könnyű tüll került,
fehér a táj, a szél elült -
hol vagy, te áldott tyúkanyó,
minket szavakkal biztató,
éberen őrző, drága nő?
 
Hol vannak pelyhes szárnyaid,
hol van a kar, mely átkarolt,
s a szív, mely mindig tiszta volt?
Siratnak árva lányaid,
széttépted álmunk vásznait,
elszöktél reggel, messze, fel!
 
Látod-e, mondd, hogy hull a hó?
Hallod-e, fojtott hangomat?
- a lét, száguldó gyorsvonat -
Beszélj, te hűtlen églakó!
Hol van a szó, a biztató?
Egek taván a vén dadám...
 
Itt lenn, a földi tájakon,
kemény a tél, a szív fagyott.
Hiányod, mint a seb, sajog,
tátongó űr a bánatom,
az, hogy már nem vagy, fáj nagyon.
Álmomban ölelj át, anyám.
 

Hozzászólások

hubart képe

hubart

2021, január 26 - 11:12

Nagyon szép, megérintő vers! A formája sem mindennapi. Szeretettel gratulálok! 

hzsike képe

hzsike

2021, január 26 - 21:48

Köszönöm szépen, kedves Feri! Nehéz napokat élünk... :(

Csilla képe

Csilla

2021, január 29 - 21:03

A fájdalom szüli a legszebb verseket. Ennek ez ékes bizonyítéka. Nehéz is itt megszólalni.
Írj sokat, kitartás, ölellek! :)

 

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/