Fazekas

 
Formál a fazekas, formál a sors.
Néha finoman, – máskor, mint a bors,
mar, gyúr, vagdos a koronghoz,
forgat, locsol és feltornyoz...
 
Formál az Isten, s én hagyom magam,
csak Ő tudja, mi célja általam;
mit, hogyan, mivégre, mivé –
hogy' válok egykor valakivé...?
 
Formálja bennem a borongó űrt,
pergamentekercsen jegyzi a zűrt,
kezében melenget, paskol az Úr,
s rám simít lágyan, ha valahol szúr...
 
Formál a fazekas, alakot ölt
kancsó, korsó, bögre; s majd beletölt
édeni tartalmat, – ha a tűzön
megedzett, hogy minden bűnt elűzzön.
 
 
2020. december 22.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőtársaim nevében is gratulálok a vershez! Nagyon szép hitvallás.
 

Köszönöm szépen!

Kedves István!
Gratulálok versedhez! Nagyon ötletesen felépített hitvallás! Gyula

Köszönöm szépen!