Varjúsors

H.Gábor Erzsébet
Varjúsors
 
Ősz szele tombol, sárga avart fú,
roskatag ágon reszket a varjú;
tépett a tolla, fázik az árva,
Istenek könnye hullik reája.
 
Pőre bokorban hányatott fészek,
nincs benne élet - néma az ének,
szélzene zúg csak, harsány a hangja,
ostorként csapkod durva haragja.
 
Ágakat tépked, messzi dobálja,
felhőket kerget égbeli bálba,
őrült a tempó, vad táncra késztet -
nincs helye fán már tarka levélnek.
 
Fekszik a varjú, sáros az ágya,
ég könnye hullik ősz mocsarába;
vad szél az útról jó nagyot markol,
sírhantot szór rá sárga avarból.

Hozzászólások

Csilla képe

Szép-szomorú őszi vers, és a varjú igazán illik ebbe a képbe. Sokan idegenkednek tőlük, én szeretem őket, és látom, hogy te is! :) Ölellek

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsike!

Nekem is tetszik a vers, szép kicsit szomorkás hangulat, illik az őszhöz is.

Erzsike

hzsike képe

Kedves Csillám, kedves Erzsike!

Köszönöm szépen a kedves szavaitokat. :)