Nyári lenge...

A balkonon, merengve rólad,

leszáll a lusta napra est;

a lenge nyári szél cirógat,

remeg belé a gyönge test.

Az álmaim nagy útra kelnek,

veled vagyok, mohón ölellek,

te tincseim simítod úgy,

hogy elfeledve kínt, borút,

öledbe bújok, az lesz tanyám...

de Álom, hiába várlak,

a balkonon zihál a nyár,

a lámpatest kihunyt s az árnyak;

csupán a holdas éj beszél,

s hajamba túr a lenge szél.

 

Hozzászólások

hubart képe

Hangulatos, megérintő, elgondolkodató! Szeretettel gratulálok, kedves Kankalin! :) 

Kankalin képe

Kedves Feri!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Kankalin!

Köszönöm a szép verset, imádom ritmusát.

Erzsike

Kankalin képe

Kedves Erzsike!

Eredetileg Anyegin-strófának készült, ám annyira belemerültem, hogy nem figyeltem a szigorú szabályokra, elvétettem a rímképletet. Nagyon megszerettem ezt a verset, emiatt nem változtattam, meghagytam ebben a formában.
Örülök, hogy tetszett! :)

Szeretettel: Kankalin

Haász Irén képe

Különleges melankólia, nagyon szép!

Kankalin képe

Kedves Irénke!

Köszönöm szépen! :)

Szeretettel: Kankalin

lnpeters képe

Különleges vers. Egyszrre van jelen benne a nyári hangulat, és valami leheletnyi fájdalom.. Nagyon szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

Kedves Laci!

Köszönöm szépen!
Valami ilyesmit szántam ebbe a leheletnyi versbe. :)

Szeretettel: Kankalin

Csilla képe

Ami eszembe jut versed olvasása után: hiány, emlékek, vágyakozás. Szomorúan szép. 

 

 

Kankalin képe

Kedves Csilla!

Nekem is ez jutott eszembe írás közben.
Örülök, hogy átment a hangulat. :)

Szeretettel: Kankalin