Ma feketébe öltöznek a könnyek

 
Alcím: Apámhoz szólnék
 
Hol vagy most, Apám? Hol keresselek,
merre hordoz az örök messzeség?
Égben kutatlak, csillagok felett,
mert ajándékul pár sort küldenék.
 
Feketét öltnek ma a könnyeink,
a régi emlék fájdalmat okoz,
bánattal telve múlnak perceink,
a távol újra minket ostoroz.
 
Szemeddel nézzük magunkat félve,
a tíz év eltelt, mint egy pillanat,
mosolyt színlelünk gyászunk helyére,
a bánat így is szívünkre tapad.
 
Anyánk épp ott van, a sírhoz ballag,
a kővázában virágot cserél,
megálljt parancsol síró szavaknak,
jól tudja ő már, a szó mit sem ér.
 
Látod, a kezünk jelezni készül,
akik szerettünk, ennyit tehetünk,
gyertyáknak érted gyúl most a fényük,
a könnyekkel ma rád emlékezünk.
 
2020. május 10.
 
Megj. Tíz éve halt meg édesapám, az ő emlékére írtam ezeket a sorokat.
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok emlékező versedhez, és a Parnasszuson elfoglalt helyéhez!