Mákos

 
Nyersen még szép kalácsnak látszott,
mosolyogva kelt nagyra,
tettem bele cukrot, mákot,
gondoltam, elteszem holnapra.
Aztán sütés közben összeesett,
nyúlós massza a kéreg alatt,
végül csak egy jól elcseszett,
megégett kalácsunk maradt.
Túl sok volt a töltelék,
ahogy a könnyem is patakokban,
neked meg épp elég
lett volna, hogy a sírást abbahagyjam.
Az az elrontott sütemény
egész nap itt kísértett,
meg ahogy azt mondtad:
jó, de azért kívül szép lett.
Mi van, ha holnap én leszek elcseszett,
ahogy ma a kalács?
Megérted te is a lényeget,
vagy megint csak valaki más?
 

Hozzászólások

Csilla képe

Szerkesztőségünk nevében gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

 

lnpeters képe

Talpraesett életkép kapcsolatokkal egyéb lírai műfajok felé. Ez a "sokműfajúság" a versednek ereje is, gyöngéje is. Az is lehet azonban, hogy egy műfajteremtő út állomása. Ha így van, kérlek, folytasd, mert ilyen, a hétköznapiság dimenzióit lírába emelő műfajokra nagyon is szükség van, ha életet akarunk lehelni a magyar költészet témáiba és formáiba.

Pete László Miklós (L. N. Peters)