Örökkévaló

 
Fakuló fényképen 
születik újjá tűnt mosolyod.
A régi kertben állsz,
a szelíden lehajló, 
megcsontosodott törzsű fák között,
és ez a mosoly felülírja 
az örökül hagyott bánatot.
A lombokon átsuhannak itt felejtett, 
múlhatatlan tegnapok,
a néma házban élni kezdenek 
rég-volt, gyönyörű dallamok, 
a mennybolt kristályüvegén
tükröződő végtelen hajnal
újra felragyog,
megcsillannak a régóta fénytelen, 
vaksi ablakok, 
és a felhők fölött, 
szemben a pirkadó Nappal,
hirtelen feltűnik egy álomszép angyal,
majd elsuhan könnyedén,
örökkévaló, 
szép mosolyoddal.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Vali!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel köszöntelek itt nálunk, és gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

gosivali képe

Nagyon örölök. Köszönöm neked és mindnekinek, aki időt szánt beküldött verseim értékelésére. 

lnpeters képe

A versben a gondolatmenet teremt egységet. "itt felejtett, 

múlhatatlan tegnapok," Szép képek!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

gosivali képe

Szívből örülök! Köszönöm. Minden jót!