Verőfény

 
Az ébredő szél bolyhos és fogatlan
ölebként rázza most az ágakat.
Verőfény játszik, lenge, dús fonatban
lehull a földre, szétfut, rátapad.
 
Elült a hang, nincs semmiféle lárma,
a kis vödör, mi őszről kint maradt,
épp úgy kacsintgat körbe, mintha várna.
Tavaszt remél a kerti szék alatt.
 
A hosszú álom, barlangján kilépve,
akár egy lompos medve, andalog,
s míg kandi szemmel próbál látni végre,
szállnak fölötte nyitnikék-dalok.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Gyönyörű a versed, Csillám. Varázsos, tavaszi pillanatot idéz. Meg is osztottam.

Szeretettel gratulálok! :)

Csilla képe

:) Köszönöm, Zsikém! Egy kis tavaszváró, mert már nagyon hiányzik... :)

 

Mysty Kata képe

Kelllemes"olvasmány ez!!"Köszönöm az élményt!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Csilla képe

Én is köszönöm, drága Kata, hogy elolvastad!

 

hubart képe

Szép, tavaszváró versedet örömme olvastam! Szeretettel gratulálok! :) 

 

Csilla képe

Örülök én is, hogy elolvastad, köszönöm :)

 

Haász Irén képe

Szép, gratulálok!

Csilla képe
Kankalin képe

Kedves Csilla!

Bár alig volt tél, az ember - kívül-belül - várja az igazi tavaszt.
Örömmel csatlakozom szép gondolataidhoz. :)

Szeretettel: Kankalin

Csilla képe

Köszönöm, akkor már nemsokára megérkezik... :) Én pedig örömmel láttalak!