Bomlott világ

Az ingerült világ nyugodni képtelen,
a perc rohan velünk, akár a vad patak.
Avult a múlt, adós maradt a szép jelen,
s a szertelen fiak szerelme lankatag.
 
Lesz élet itt? Avagy bolond remény csupán
a boldogabb jövő, merő utópia?
Ma kuss a szó, hol ember embert vág kupán,
s szentek fejét sem ékesíti glória.
 
Ki tudja merre tart az ócska sorsszekér,
spion követ, haszonleső tekintetek…
A nagyvilág sopánkodása szart sem ér,
szemünkbe port, reánk malasztot hintenek.
 
A délceg ifjaink bizalma ingatag,
ma már csak álmainkban él a szép jelen,
a perc rohan, megyünk utána, mint a vak,
az ingerült világ nyugodni képtelen!

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Remek vers...:)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

Kankalin képe

Kedves Feri!

Jó vers és igaz - mint mindig -, tiszta jambusokba szedve.
Örömmel olvastalak. :)

Szeretettel: Kankalin

 

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Kankalin! :)