Holnapig ötvenhét vagyok

Holnapig ötvenhét vagyok,
Őszutó-korban ballagok.

Idő-mozgólépcsőn járok,
Megy velem úgy is, ha állok.

A kor, amit most taposok,
Nem érdem - csupán állapot.

Holnapig ötvenhét vagyok,
Styxen innen bandukolok.

Egyre gyarapszik a korom,
Igazából fel sem fogom.

A vén Idő egyre lohol,
De én - megálltam valahol...

Vízöntő csendben andalog;
Holnapig ötvenhét vagyok.

Hozzászólások

Csilla képe

Isten éltessen, kedves Főszerkesztőnk, az ötvennyolcadikban is, és még sok-sok egymást követő boldog évben! :)

 

hzsike képe

Remek, összegző  vers. Isten éltessen drága Laci! :)

lnpeters képe

Nagyon szépen köszönöm!

Pete László Miklós (L. N. Peters)