Én nem tudhatom

 
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a prognózis ma jóra nem mutat,
a fejben zúgó gondolatköröknek,
miféle tudás épít jó utat?
 
Lehet-e vajh, még tisztelni a rendet,
idők csapásán át hitem hogy vigyem?
Nem tudhatom, hogy holnap ki csenget,
s a szél, ha matat, szándéka milyen...
 
A félelemben ma megbénult lélek
ál-szólamokon lógó szalmaszál,
s míg mosott agyak nyílnak téveszméknek,
az aranyborjú mindent felzabál.
 
Én nem tudhatom, milyen korok jönnek,
a jóreménység télre elapad,
és üveggolyók, helyén igazgyöngynek
tompán csengetik: rab vagy, nem szabad.

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Gitta!

Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Csilla képe
zelgitta képe

       

zelgitta képe

       

zelgitta képe

       

zelgitta képe

Kedves Szerkesztők, ki lehetne a fenti hibás hozzászólás kísérletet törölni?