Újkori jászolringató

 
Szabad-e vajon még remélni a Jászlat,
hiszen szürke ködben ráng a csillag is,
talmi halleluján a hit már csak látszat,
s ál-istenházban a harang is hamis.
 
Gyáva, lusta közöny vet ágyat a mának,
önámításba fúl éjünk, nappalunk.
Hazug prófétáknak jelszavai szállnak,
s elhitetik velünk: szabadok vagyunk.
 
Sátáni zenére remeg a lét fala,
a vén kontinens ma bódult táncot jár,
(vajon meddig tart még e hosszú éjszaka?)
s a felfoghatatlan lassan folydogál…
 
Végtelennek tűnő viták zavarában
az Ég egyre sápad, s a matt ős-varázs
elenyészik lassan, talán méltóságban,
s végül mi marad ránk? Cinkos hallgatás...
 
Szabad-e vajon még remélni a Jászlat,
hol a csillag helye, néma rengeteg,
sötét közönyével zsigereken áthat,
s bölcső-ösztön hitünk már csak szendereg?
 
Szabad-e vajon még remélni a Jászlat...

Hozzászólások

hzsike képe

Kedves Gitta!

Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!

Csilla képe

Nagyszerű vers! Gratulálok oromra kerüléséhez!

 

zelgitta képe

Köszönöm, öröm ez mára.

Âldott, reményfényekkel teli várakozást kívánok nektek.

       

hubart képe

Szeretettel gratulálok! De ezután ez a mérce! :)  Ez alá sose menj! :) 

zelgitta képe

Köszönöm, de meg nem igérhetem.

Ez szerencse dolga (is).

meg az ambició is hiányzik...

       

Haász Irén képe

Örömmel olvastam most is szép versedet. Boldog Ünnepet!